Újra és újra megnéztem a képeket, és a Székelyföldrol készült videót (amit szerintem Géza nagyon finom érzékkel készített az egymást követo eseményekrol), és azt hiszem, nem túlzás, ha azt mondom, ez a top tíz utazásaink egyike volt. - Pedig volt néhány.

Talán a táj szépsége másokat is ugyanúgy megérintett, mint minket. Mindegyik hegyvonulatnak és medencének más és más hangulata van, egyik varázslatosabb, mint a másik. A Békás szoros vad romantikája és a Szent Anna tó vidékének szelid, marasztaló nyugalma csak a két véglet, nem szólva a Gyímes völgy lélegzetelállító zöld és még zöldebb, csodálatos tájairól. Persze a szép napos ido is belejátszott abba, hogy minden nap gyönyörködhettünk valamilyen meseszép tájban.
A 6 napos körútnak legalább ilyen értékes része volt a nagyon jól szervezett és rugalmas program. Ebben nagy része volt Orsinak, a vezetonknek, aki amellett, hogy a láttottakból jól felkészült, elegendo információt nyújtott - nem terhelve minket felesleges szám - és egyéb adatokkal, amit az ember nyomban el is felejt - érdekessé, emészthetové tette a "tanulnivalókat".
Tetszett, hogy a templomokba menet pl. elore elmondta, amit tudni kell, így mindenki egyénileg annyit csodálhatott meg, amennyit elbírt (Csiksomlyón, Kolozsvárott, Csíkszeredán).
A székelyderzsi unitárius templomban, ami a Világörökség része, illetve Torockón a múzeumban, Tordán a sóbányában helyi idegenvezetot biztosított, akik teljesen kimeríto és élvezetes (emlékezetes dalbetéttel tarkított) tájékoztatást nyújtottak.
A napi több kilométeres utazásokhoz kiváló szállások és étkezések biztosították a jó hangulatot és az energiát. Kalotaszentkirályon, elso este, nemcsak a helyi esküvo (amit szerencsénk volt éppen kifogni), hanem Szokéék meleg, családias vendégszeretete, a kituno vacsora és a kifogástalan, minden igényt kielégíto szobák is elkápráztattak. Hajdó Matildéknál, Szentléleken, ahol 3 éjszakát töltöttünk, ott is úgy éreztük, mintha otthon lennénk; a reggeli aszatlon mindenféle finomság volt, amit csak el lehet képzelni, a saját készítésu teakeveréktol kezdve a túrós puliszkán át, a házi tepertoig, és még sorolhatnám. Este Juli és Marcsi vártak finom vacsorával az étteremben. És még ezután sem merült ki a "készlet". Torockón, az utolsó szállásunk a páratlan szépségu Székelyko lábánál fantasztikus faházakban volt. A házigazda, Margit paradicsoma követendo példa lehet mindenkinek, aki vendéglátással foglal
kozik. Praktikusság, tisztaság és szépség.
A gyönyöru kert, a csobogó patak ideális lehet a csak pihenni vágyóknak is.
A kis csoport ideális társaság egy ilyen körútra, még akkor is, ha nem mindenki rokon, mint a mi esetünkben. Imre az elso perctol kezdve megnyerte a tetszéünket vidám és vállalkozó természetével (neki köszönhetjük Gyimest). A viccei túlnyomó részét elfelejthetjük, de azt, ahogy Imre belekezdett, hogy "az interneten olvastam...." nem lehet. A hosszú és néha zötyögos utakon Levente nemcsak nagyon jó soforünk volt, de rendkívül kellemes társa is a csoportnak. Jó volt együtt lenni.
Hat nap Székelyföldön: békesség, tiszta forrás, jó levego, valódi ételek, szíveslátás, jó pálinkák, melegszívu emberek, gazdag történelem és lelki finomság- ezt jelentette nekünk ez az utazás.

Ági és a Kemenczky család