Kedves Lányok,

Nem akarlak már telefonon zargatni benneteket, de még egyszer szeretném megköszönni nektek ezt a gyönyörű 4 napot Erdélyben.

Egészen biztosan felejthetetlen volt ez az utazás, még a gyerekek számára is, tele élményekkel, emberséggel, kedvességgel és szeretettel. Lélekben úgy ottmaradtam, hogy még mindig nem találom a helyem.
Póbálom már egy ideje szépen megfogalmazni hogy mi mindenért tartozom köszönettel, de nem igazán találok rá szavakat.
Ami először eszembe jut, talán az a gondoskodó figyelem amivel elhalmoztatok bennünket az első pillanattól az utolsóig, amitől egyetlen percre sem éreztük magunkat elveszettnek. Drága Juli, ha te nem vagy ott a buszindulásnál, majdnem biztos, hogy hazajöttünk volna a pályaudvarról, és szegényebbek lennénk ennyi csodálatos élménnyel. Érkezésünktől fogva úgy éreztük magunkat , mintha csak barátokhoz vagy rokonokhoz érkeztünk volna, nem mint túristák. Gondolom lett volna egyéb dolgotok is drága Orsi minthogy velünk rohangáljatok egyik helyről a másikra, hogy annyi mindent lássunk amennyit csak lehet így miattunk nem is tudtatok pihenni. Légyszi Tivadarnak is mondjátok meg, köszönjük a ránk fordított idejét és kedvességét.
Arról előtte nem is álmodtam volna hogy eljutunk a Gyilkos-tóhoz és a Békási-szoroshoz! Fantasztikus volt! És ha beszéltek Imrével is, neki is mégegyszer köszönöm a lovaglást is és a kecskefejést is. (olyan jókat kacagott rajtam!) Megbeszéltük,ha legközelebb megyek arrafelé majd rajtatok keresztül egyeztetünk hogy ő is ott legyen és akkor egész napra kimegyünk pacizni. :)))

Bizony hazafelé Udvarhelytől Parajdig fojtogatott a sírás, és úgy szálltunk fel arra a buszra mintha szerető rokonoktól búcsúztunk volna el. Fel is hívtam ma délelőtt Rózsikáékat, hogy rendben vagyunk.
Amit még ennyire sem tudok leírni, mert nincs rá szó, az Erdély szépsége és az ottani emberek kedvessége. De szerintem ti tudjátok hogy mire gondolok! A kollégáknak úgy mondtam, olyan volt mintha egy mesekönyben jártunk volna. De tényleg. Úgy is nézett ki, és volt aztán ott legenda, erdő, mező, báránykák, pásztorlegények, kis mézeskalácsházikók, frissen sült kenyér, jótét lelkek....stb.
Ma reggel már nem az ablak alatt elvonuló csordára ébredtem :-( , csak snasszul a telefonom csörgésére, de azon leszek hogy mihamarabb vissza tudjak menni és hogy ezt a csodát minél több ember megismerje. Mert Erdélyt látni kell!

Még egyszer KÖSZÖNJÜK! (a többit majd fotónézegetés alkalmával elmesélem!)

Ági
Viszonteladói koordinátor
TENSI HOLIDAY